Mikulásra

  Erzsi Óvónéni Versgyűjteménye: 

Csendes este, téli este,
halkan hull a hó.
Csendes utcán, havas utcán
siklik egy szánkó.

Itt egy ablak, ott egy ablak,
halkan kinyílik.
Kis cipőbe, nagy csizmába,
ajándék hullik.

Reggel a sok gyermek szeme
csupa csillogás.
Vígan mondják: "Itt járt a jó
Mikulás"

Donkó László: Leselkedő

A Mikulást egy este
a sok gyerek megleste.
Megleste. És mit látott?
Csinálta a virgácsot,
s belerakta puttonyba.
Jaj, csak tán nem azt hozza!
Nagy csizmáját krémezte,
azután meg fényezte.
Mit tett még a puttonyba,
a sok gyerek megtudta,
cipőjében mind benne
lesz is holnap reggelre.
Lesz ott minden földi jó:
arany alma, zöld dió,
csokiból lesz valahány,
a sok gyerek várja már.
Azért titkon egy este,
a Mikulást megleste...

Gazdag Erzsébet: Honnan jöttél Télapó

-Honnan jöttél, Télapó?
-Hóországból, hol a hó
hegyvastagnyi takaró,
a tenger meg hat akó.
Jegesmedve barátom
varrta meg a kabátom.
Kibélelte bundával,
hogy az úton ne fázzam.
Szarvasomat befogtam,
szíves szóval biztattam:
"úgy szaporázd a lábad,
szél se érjen utánad."
Meseország (világos)
Hóországgal határos.
S Meseországból az út
egyenesen ide fut.
Szerencsémre nyitva volt,
útközben egy mesebolt.
Jöttek elém tündérek,
megkérdezték mit kérek.

Tóth Anna

Rég levették lombjaikat
Erdőben a karcsú fák.
Hó tündérek pihét szórnak
Ettől fehér már a táj.

Télapó is készülődik,
Várják őt a gyerekek,
Száncsengőjét fényesíti
Puha ruha, s lehelet.

Két kis mókus szánkó mellett
Éppen arról suttognak,
Meglepik a Télapót, és
Elbújnak a puttonyban.

Város felé elindulnak.
Van rajtuk egy takaró.
Hideg ellen ajándékát
Így védi a Télapó.

Óvodában öreg apó
Felakasztja zubbonyát,
Ősz szakállát megsimítja,
S kitakarja puttonyát.

Elővesz egy hajas babát.
Mesekönyvet, kis traktort,
S nem érti, hogy mért mocorog
Amit éppen megmarkolt.

Két kis mókus előbújik.
Ujjongnak a gyerekek.
Simogató kezeikből
Sugárzik a szeretet.

Jaj, de gyorsan száll az idő!
Búcsúzik a kis fogat.
Sietnek az erdő felé,
Mindjárt itt az alkonyat.

Eközben az erdőlakók
Éppen arra gondolnak,
Nem jön el az öreg apó,
Pedig mindig jók voltak.

Sötétségben bagoly huhog:
Ütögessünk jégcsapot!
Csilingelő zenéjével
Hívogassuk Télapót.

Muzsikaszó szinte szárnyal.
Télapó is énekel.
Jégcsapocskák szólamára,
Így már könnyen lépeget.

Megtalálják végre egymást.
Gazdát lel sok ajándék.
Két kis mókust erdőlakók
Elfogadnák barátként.

Öreg apó fa ágára
Felakasztja puttonyát,
Így a két kis gézengúznak
Átadja új otthonát.

Elbúcsúzik mosolyogva.
Gyönyörűen hull a hó.
Megszólal a kicsi csengő,
Ahogy elmegy Télapó.

Meglepetés a Mikulásnak
 

Kerek erdő közepében
Állt egy csodás házacska.
Ott lakott a sün, az egér,
Mókus és a nyulacska.

Tél volt, így a kandallóban
Száraz faág ropogott,
Kertjük mellett vidám dalként
Kicsiny patak csobogott.

– December van, hull a hó is,
Most jön majd a Mikulás.
Készíthetnénk süteményből
Sok kis mézes figurát.

Igen ám, de nem volt mézük,
Így a boltba siettek.
Cserébe az üveg mézért
Mogyoróval fizettek.

Otthonukban süteményhez
Felütöttek tíz tojást,
Ügyeskedve formázgattak
Csillagot és csíkocskát.

Mire készen lett a tészta
Kopogott a Mikulás.
Szégyenlősen lábát leste,
Arca tiszta pirulás.

-Nézzétek a gyaloglástól
Csizmám talpa kiszakadt.
Zsákomban az ajándéknak
Több mint fele itt maradt.

– Vedd le gyorsan vizes csizmád!
Látod itt a kandallót?
Szunyókálj, míg ruhád szárad,
Dúdolunk egy altatót.

Mikor már az apó aludt,
Mókus szökkent padlásra.
Gondolta, hogy kincset rejthet
Odafönt a nagytáska.

Talált bőrt, és vékony zsinórt,
De a tűt azt nem lelte.
Süni intett, ő tüskéje
Biztos jó lesz helyette.

Pici mancsok fürgén jártak,
Felvarrták a foltocskát.
Apó ébredt, és az arca
Csupa-csupa boldogság.

Süteményt, és vendéglátást
Hálálkodva köszönte,
De legjobban csizma talpa
Fakasztotta örömre.

Apókának dolga volt még,
Így a rétig kísérték.
Továbbra is jók maradnak-
Búcsúzáskor ígérték.

Hazaérve ezüst fényben
Csillogott a kicsi ház,
Fenyőfát és ajándékot
Hagyott ott a Mikulás.

 Erdő szélén áll egy kunyhó,
Ezüstösen csillogó,
Öreg bácsi lakik benne,
Úgy hívják, hogy Télapó.

Sürög-forog reggel óta,
Várják már a gyerekek,
Zsákjában van ajándéka,
Szívében a szeretet. 

Alkonyatkor csilingelve
Útnak indul szánkóján,
Ablakokban kis cipőcskék
Tündökölnek, bárhol jár.

Hogyha alszol, s ajándékot
Visz neked a Télapó,
Betakar, mert ágyacskádról
Lecsúszott a takaró...

Mentovics Éva: mikulás

 

Vígan int a hófelhőknek,
nem bánja, ha fúj a szél,
világjáró csizmájában
dudorászva útra kél.

Tombolhat a Hókirálynő,
süvölthet a fergeteg,
fittyet hány a hóbuckáknak,
hisz a dolga rengeteg. 

Meglátogat minden várost,
megles minden ablakot,
megnézi, hogy párkányára
milyen csizmát raktatok.

Hogyha tisztán csillog-villog
minden egyes szeglete,
mielőtt még felébrednél,
ajándékot rejt bele.


Mikulás a puttonyában
      ajándékot rejteget.
Gyertek, gyertek, gyerekek!
Ugye, csupa jó gyerek van
      körbe-körbe köztetek? 

Mindenkinek jár ajándék:
szaloncukor, csoki, játék –
      annak is, ki mindig jó volt,
      s annak is, ki megjavult

Pataki Edit:
Nézz csak ide, Mikulás!
Itt ez a sok óvodás,
csupa jó gyereket látsz.
Kinek járna itt virgács?
 
Itt mindenki szót fogad,
nem bántja a másikat,
nem húzgálja a haját,
nem duzzog, mert nem szidják, 
nem veszekszik, nem verekszik,
csúnyán sohase beszél,
nem száguld itt, mint a szél,
 
egyedül is megmosakszik,
szólni se kell, fogat mos,
feleselni se szokott,
ruháját is rendben tartja,
kiscipőjét megtisztítja,
szobájában takarít,
teríteni is segít.
 
Itt ez a sok óvodás,
csupa jó gyereket látsz.
Kinek járna itt virgács?
Jutalmat hozz, Mikulás!

 

Morcos felhő hinti pelyhét,
estére már mély a hó.
Zúgó szélnek fittyet hányva
útnak indul Télapó.

Suttognak a havas ágak,
szikrát szór a sok patkó.
Ilyen hideg téli éjen
kályha mellett volna jó. 

Télapónk csak nevet rajta,
jól bírja a hideget.
Bejárja a fél világot,
amíg más csak didereg.

Búcsút int a sok manónak…
indul a szán: hoppla-hó!
Csillagfényes, téli égen
szikrát vet a nyolc patkó.


 

Szabó Lőrinc

Ketten vagyunk, te meg én,
valaki rossz, de nem én,
virgács nézi feketén,
mit csinálunk te meg én:
valamit a fenekén
kap valaki, de nem én!

Tóth Árpád Ferenc

Ünneplőbe öltözködött
kicsinyke kis házunk,
izgalommal készülődünk,
Szent Miklósra várunk.
 
Nem voltam bár túl jó gyerek,
most már nagyon bánom
– a Mikulás sosem volt rossz? – 
lehetne barátom. 
 
És… akkor, ha épp erre jár,
s mondjuk: nagyon fáradt…
itt hagyhatna csomagokat,
gondolom, úgy százat.
 
Ne bajlódjon annyit vele,
oly nehéz a zsákja!
Még a végén megbetegszik,
gondoljon magára!
 
Az erejét jól ossza be!
Hosszú lesz az útja.
S hogy hol lakom? A Mikulás 
ugye tuti, tudja!
 

K Szilvia.

Esik a hó nagy pelyhekben,
Télapó már elindult.
Csengős szánkó hangját hallod,
A hószarvas vígan fut.
Nehéz zsákban sok ajándék,
Alig bírja az öreg.
Alma, dió, csokoládé,
Segítsetek gyerekek! 
Vegyétek le a nagy puttonyt,
Válasszatok kincseket,
S hamarosan Télapóka
A szánkóról integet.
Nehéz út áll még előtte,
Minden gyermeknek örül.
Szétosztja az ajándékot,
A nagy puttony kiürül.

 Tóth Árpád Ferenc

Kucsmát húz a tél a házra,
s pihe-puha takaró
fedi be a messzi tájat,
szendereg a rét, a tó.
 
Dombok között szánkó suhan,
hegyre kaptat, s égre fel.
Tömött zsákok arra várnak,
hogy az este jöjjön el. 
 
És amikor álmot lehel
szemünkre az éjszaka,
egyre jobban érződik az
ünnep édes illata.
 
Felhők mögül alászállva
Mikulás szól: „Hó-hahó!”
Megtelnek a kis cipőcskék,
s közben csak hull, hull a hó.

Mentovics Éva: Mikulásra

Édes, kedves Mikulás,
köszöntünk most téged.
Eljöttél az idén is,
ahogy megígérted.

Látjuk, hogy a tartásod
teli zsáktól görnyedt.
Rakd le nehéz puttonyod,
pihenj meg egy csöppet! 

Sok-sok színes ajándék
nyomja fáradt vállad.
Tudjuk, hogy a Világot
több százszor bejártad.

Tudjuk, hogy a szánoddal
tovasiklasz újra.
Néhány darab sütivel
gyűjts erőt az útra

Szalai Borbála

Van-e annál nagyobb öröm
         hogyha végre
         itt a tél?
Van-e annál szebb, csodásabb,
         ha a világ
         hófehér?

–  Hadd örüljön minden gyermek! –
         mondogatta
         Télapó,
s rázni kezdte teli zsákját
         nagy pelyhekben
         hullt a hó.
Fehér lett a kert az utca,
         a sok piros
         háztető,
még az öreg almafán is
         hóból volt a
         keszkenő.

Tóth Árpád Ferenc:

felhőt szánt a szánkó talpa,
piros ruhás ember rajta.
Mögötte nagy zsákokban
csokoládé s virgács van.

Előtte a szarvasok,
fölötte a csillagok,
alatta a föld forog:
kertek, házak, ablakok…

Ablakokban csizma ásít,
itt egy cipő, ott egy másik.
„Erre csörög a dió,
arra meg a mogyoró!”

„Mind-mind kapnak csomagot,
a kicsik és a nagyok.”
A Mikulás mindent tud,
lesz, akinek virgács jut!

 

Hegyen völgyön mély a hó,  Lassan lépked Télapó.

Ősz szakállán dér rezeg,  Messzi földről érkezett

Kampós botja imbolyog. .Puttonyában mit hozott?

Mindenféle földi jót, Dundi diót mogyorót..

Lassan lépked mély a hó siess jobban Télapó.

Nagy szakállán hópihe, hány éves ő tudod e?

Olyan öreg, kora nincs,  a puttonya tele kincs-.

Szeme mint a hópehely? Hogyha csillog, énekelj!

Szarvas húzza szélsebesen

Télapóka szánkóját

Száguld a nagy hómezőkön,

 el is hagy már száz határt..

ajándékok szépen sorban

a hatalmas zsákokban

Télapóka becsempészi a

cipőkbe suttyomban

Sietős az útja nagyon ,

Rövid már az éjszaka

Várja Őt az ablakokban

Még sok üres kiscsizma.

Nem baj az ha nincsen nyár, hogy köd szitál, s szél trombitál..

Az is jó, ha hull a hó, fehér bársony takaró.

Sok kisgyerek tudja már, napsütésben télre vár,

Mert akkor jön a Mikulás,

Kosarában csillogás.

Tele minden finomsággal,

 gyerekarcon mosolygással.

Nem baj az, hogy nincsen nyár…

A Mikulás itt van már..

Gyere már Télapó, idebenn csuda jó!

Melegít a kályha, kicsi szívünk várja.

Jóságos Mikulás mit hoztál?

Nagy puttonyodba mit dugtál?

Gyere már télapó.. Idebenn csuda jó!  (R J)

Eső szitál, hull a hó..

Hol késel már Télapó

Látod itt a sok gyerek,

Várja lesi jöttedet

A melegben ülni jó,

Átfázhattál Télapó

Hagyd itt amit rejt a zsák,

És lassacskán menj tovább!

Télapónak hó bundája,

Rongyos lett a sok hordásba

Sok hordásba viselésbe

Ide-oda sietésbe

Hópihe táncol a hóesésben

Vásik a bunda a viselésben

A sok viselésben elvásik

De jövőre majd lesz másik.

Éjjel nappal Téged várunk, el ne kerüld a mi házunk

Gyere gyere jó Télapó, nem lesz nálunk síró rívó

Zörgesd meg az ablakunkat, Vedd elő a puttonyodat!

Keress benne nekünk valót, szaloncukrot és mogyorót.

Kifogyott a puttony , búcsúzik a télapó..

Visszajön jövőre, ha tél lesz és hull a hó.

Hull a hó, hull a hó,  mennyi apró Télapó.

.Igaziak , elevenek, izgő mozgó hóemberek.

Nagykabátjuk csupa hó..

Honnan –e sok Télapó?

Kik ezek?

Mik ezek az apróka Télapóka emberek?

Óvodások mennek sorban, záporozó habos hóban.

Szánon jött, a hegyeken, fenyők búcsúztatták,

Zsákját tükrös hegyi tón, vizilányok varrták..

Medvék mézet gyűjtöttek, nyár derekán néki..

Egy kosárban áfonyát hozott az Ősz néni.

Piros szemű mókusok mogyorója csörren,

 megcsendül egy kicsi szán Csengője a csöndben

Itt van már az udvaron, toporog a hóban,

Teli zsákja a Tied, dúskálhatsz a jóban.

Amikor esik a hó… Akkor jön a Télapó!

Puttonyába annyi jó, alig bírja Télapó..

Segít neki szarvas rigó, hogy ideérjen a Télapó..  (R J)

Ormokon és völgy ölén, lassú szárnyon száll a hó..

Száz örömet hoz elém, a Nagyszakállú Télapó.

Fénylő fenyőt, zúzmarát,Szelíd lankák rétjeit,

Ha az ezüst hegyen át, Csengős szánon érkezik.

Kedves  Öreg Télapóka

De jó, hogy megjöttél…

Kispipitér Óvodánknak

is vendége lettél.

Napok óta készülődünk

Az érkezésedre,

Dalt és verset is tanultunk a köszöntésedre.  ( R J)

Ébredjetek gyerekek..

Csoda történt éjjel..

Megérkezett Télapó..

Csillagot szórt széjjel..

Fehér köntöst is hozott,

Bokroknak és fáknak..

Nézzétek hogy örülnek,

 most már nem is fáznak…

Télapó, hol a hó, hol a jég?

Zsákodon nem látok hópihét..

Zsákomon hó nincsen

Benne van sok kincsem

Tudod e hány dió.. Millió millió.!

Kedves Mikulás, vár Rád ez a ház.

vár egy kisgyerek  verset mond neked

Meglátod Jó lesz..

Szófogadó lesz…

Öntsd ki a zsákodat

A  sok ajándékokat.

Mindent amit hoztál.

Virgácsot ne hozzál.

Hull a hó hull a hó

Itt van már a Télapó

Hatalmas a szánja,

Tele van a zsákja.

Nekünk is hoz minden jót

,Dundi diót mogyorót

Minden ovis arra vár

Télapóka Gyere már… (R J)

Tipp Topp  tipp topp ki van a nagy hóba?

Kipp kopp- kipp kopp  ki van az ajtóba?

Itt van már a nagyszakállú Télapó.. Csupa hó!

Puttonyába dió, mogyoró.

Csitt csatt csitt csatt örül a sok gyerek..

Hipp hopp hipp hopp Télapó itt termett.

Mit hozott a nagyszakállú Télapó

Csupa jót!

Puttonyában diót. Mogyorót!

Dér dér diridér, didereg a pipitér.

Elszökött a napsugár

Tegnapóta köd szitál

Dér Dér  diridér

Lepereg a falevél

Holnap havat hord a szél

Holnapután itt a tél.

Hulló hóval, csillogóval,

 beszórta a Tél a tájat

Szőtt az ágra

Kerti fákra

Dérezüstből csipkesálat

Szép  a tél , zúg a szél..

Télapó is Útra kél

Csillagfénye int feléje,

mint megannyi csöppnyi lámpa..

Zeng a nóta s Télapóka..

Rátalál majd óvodánkra.

Hull a hó, csillanó

Jöjj el várunk Télapó!!

Édes kedves Mikulás ,

jaj de nagyon várunk

Jó meleg kis szobánkba

 foglalj helyet nálunk.

Hosszú úton elfáradtál.

Pihenj meg egy kicsit..

Hallgasd meg

:……………….., meg a kicsi…..it!

Itt van most az óvodában az összes ovis gyerek,

 édes kedves Télapó..

Verset mondunk neked    ( R J)

Kopog a jég,

 hull a hó, falut

 járja Télapó

Fáradt lábbal lépeget

Mert várja Őt

sok gyerek

Teli zsákja

Hátát nyomja

Szakad a hó

 völgyre dombra

Ősz szakállán jégcsapok

Keze fázik , ég sajog,

Utcát várost  éjjel várja,

Sietteti sok munkája

Cipő, csizma ragyog, fénylik,

Benne levél, melyben kérik…

Télapó ha Teheted

 a robotot megveszed?

Kisöcsémnek macikát,

Nővéremnek matricát..

Anyukámnak hajcsatot,

apukámnak kalapot…

           nagymamámnak vasalót,

Nagypapámnak takarót

Olvas , pakol lépeget..

A jóságos bölcs öreg!

hajnal fénye, hogyha kél

Télapóka tél országba hazatér!

Itt van már a télapó,

Tele van a zsákja,

Mosolyog az arca,

Örömünket látva..

Köszönjük, hogy jöttél,

Hoztál sok sok szépet,

Mi meg énekelünk,

s verset mondunk Néked…

Galambos Bernadett: Az ajándék

Mikulás ha volnék:

minden áldott éjjel,

havat szórnék két kezemmel

háztetőkön széjjel.

Mikulás ha volnék

decemberi éjben:

Járnék csengettyűkkel

fehér holdsütésben.

Mikulás ha volnék

szívem arany lenne:

Aranydiót, aranyalmát

raknék tenyeredbe!

Aranydióm, aranyalmám

szeretetté válna,

Melegsége nem férne be

pici, kis szobádba!

Csányi Gyöngyi: Télapó kincsei

”Télapó! Télapó!

Hol van a te házad?

Ki adta, ki varrta

báránybőr subádat?

Meleg jó szívednek

honnan van a kincse

Zimankós hidegben

van ki melegítse?”                         

”Házamat csillagból,

hét göncölszekérrel,

hegyimanók hordták

teliholdas éjjel.

 Subámat hét gyapjas

fehér bárány adta,

A tündérek gyűszűs

ujja varrogatta.

 Nagy piros szívemnek

jóság a kincse,

s édesanyánk mosolygása

a legdrágább kincse.

Czeglédi Gabriella. Jön a Mikulás

Jön már, itt

   Mikulás!

Fehérprémes,

hósapkás

Hétmérföldes

csizmája,

a világot bejárja.

A hatalmas

puttonya,

Ajándékkal

megrakva.

Jó gyermekek

megkapják

Megtelnek a

Kiscsizmák

Mondókák

Miki, Miki, Mikulás,

Nem szereti a gulyást,

Mert a gulyás, paprikás,

Miki, Miki, Mikulás.

Dér, dér, diridér,

didereg a pipitér.

Holnap havat hord a szél,